Romlás. Középkorú, féldagadt, angol férfi, a tokája vonulatot képez a megereszkedett hasával, de annyi baj legyen, legalább van hova külön gyomrot fejleszteni az olajban sült cukornak és a vérző vörös húsnak. Hamburgerrel töltött pizza, lóhúgy kukoricasör, zsírfánk. Cuisine américaine. Ahogy a szem átszalad az ajánlaton pavlovi nyál csordul a toka belsején. Jobbra balra ingázik Clarkson herezacskós tekintete, miközben a kissé lefittyedt olvasószemüvegén narancs-fekete Amazon logó tükröződik - jóllehet, egy valóságszinttel feljebb dollár szimbólum pörög rajta, de ezen a félkarú rablón nem a kapzsiság játszik. Ha Victor Frankensteinhez anno beállított volna az Amazon, hogy hatmillió dollárral asszisztál neki teremtményenként, az alkotói buzgalom pezsdült volna benne, nem pedig önnön épülésének reménye.
  Tehát ami Clarksont meg a másik három hülyét illeti, egy közepesen átlagos brit őszi estén valószínűleg hálával vegyes fölénnyel vették tudomásul, hogy megint #magasélet. Szinte látom, hogy a térdüket csapkodva szakadnak a röhögéstől - baszki, nem hiszem el, az amerikaiak mindent kifizetnek, ráadásul bele se beszélnek semmibe. Hülye kapitalisták, kapitalista hülyék.

  Pontosan ezért pattant fel, és maradt ott a szemöldököm a második rész... gyakorlatilag egésze alatt: ingyenpénz van, alkotói szabadság van, BBC PC nincs... akkor ez mégis mi? Úgy képzelem, ilyesmit produkál Gordon Ramsayben egy Big Kahuna Burger. Mármint szart, sok verejtékkel és robbanással, aminek a tetejére Tarantino teszi fel a koktélcseresznyét. Andy Wilman (a producer, a három arc mellett a negyedik, aki ellopta Harrytől a láthatatlanná tévő köpönyeget, közben meg úgy néz ki, mint Bilbo) nagyon meggyőzően állította egy interjúban, hogy ők teljesen szabadon dolgozhatnak a buborékukban, nem gubbaszt az írói tolluk megrágott végén egy-egy szakértő keselyű. Én akkor ezt elhittem, de az Edge of Tomorrow szekvencia közben nem tudtam nem kételkedni: egy kolosszális Moloch madzagon rángatja Clarksonék aszott, vén marionett testét, Hammondét meg a szél mozgatja, like a plastic bag. Katy Perryt követelt az egész jelenet.
  Teljesen elhervadtam, pedig nem vagyok egy elkötelezett Top Gear rajongó - mint akik sztiges pólóban bolyonganak műszaki karok kampuszain. Ennyi, nem lesz több autós szórakoztató műsor, pedig mennyi lehetőség rejlik a koncepcióban... Talán nem olvasták el az Amazon-szerződés apró betűs részét, és most túszként kényszerítik őket nadrágjuk tátongó slicce felé? Vagy egyszerűen BBC szerkesztők nélkül ennyi van bennük? Az egyetlen elmélet, amibe kapaszkodni tudtam, az volt, hogy talán a marketingesek kértek egy epizódot kimondottan az Újvilág sztereotíp dagadékjainak, hogy legyen mivel felhizlalni a kezdeti nézettséget. És bizony a harmadik rész ezt látszik alátámasztani: két adag fish&chips között GT-kkel császkálnak fel-alá l'Italia settentrionale e Toscana. -ban. (Nem tudja valaki, hogyan képezi az olasz a locativust?) Végre tényleg nagyon Nagy Túráznak, végre megszólal a beszélő név, végre értelmet nyer a cím.

  Három meglett ember poroszkál a modern élet sósivatagában, és a midlife crisis villás botként elvezeti őket a buliba, ami a rezgő horizonton túl van. Sőt, továbbmegyek, ezek hárman a Brit Birodalom utolsó ivadékai, csak Redcoat helyett világoskék ingben hirdetik a nyugati világ dekadens dominanciáját és/vagy lovagolják meg a domináns dekadenciáját.

  És amíg ez nekünk jó, addig mindegy, hogy mivel etetik őket, nem?