Azt hiszem a BMW most éli a midlife crisis-át. A Fernsehturm Berlin tetején cigizve kontemplálja a művészi önmeghasonlást, aztán az identitás-válság örvényében apatikus pofával visszacsorog a földre... mi lett belőlem, Stefan, miért nem pofoz fel senki? Középszerű vagyok, egy kibaszott sznob, pénzért seggnyaló, csak egy középszerű állítmány a faszerdőben, ahol az unott középvezetők, obskúrus vállalkozók és izgága pozőrök rohangálnak tátott szájjal. Tennem kell valamit, hogy újra komolyan vegyenek... na ezt az önsajnálatot már Stefan sem állhatta, képen törölte a BMW AG-t.
ÁHÁ! - mondta a vörös tenyérnyomot dörzsölve, és elkezdte haspréselni magából az M8-at. Kell neki a presztízs, ami elveszett: a második legértékesebb autómárka, második a Nürburgringen, egy szaros R8 mögött... önvizsgálatot kell tartani, böjtöt, pápista megtisztulást, bűnbánatot: az M3-at lenyomja a Giulia, a G11 pojácaként hadonászik az S-osztály mellett, az M6 rosszul van pozícionálva, najó, talán az ötös még tartja magát. Ez a négy modell a BMW magva, amiből mára olyan aberrációk sarjadtak, mint a 4/5/6 GT, és az összes X förmedvény. És milyen sikeres csimbókok, pörsenések és bibircsókok ezek, a gazdatest már nem is lenne nélkülük. Hunyjuk be szemünket, és derengjen fel az Akira stadionos jelenete, amikor Tetsuo elfelejti bevenni az Espumisan gyöngyöt, és elvész valahol belül a tömbnyi kelések alatt Tetsuo-nak lenni, aztán felrobban a picsába, követtek? A különbség csak annyi, hogy a BMW-nek ez a túlélés. Mint a jura-kori dinoszauruszok, ugye?
Szóval csak azt mondom, hogy igazából ezzel a terjeszkedéssel nincs baj, azon túl, hogy zsúfolt és ótvar lesz tőle a modell-paletta, de a piacgazdaságnak nincs szépérzéke, erre vak, ez csak azokat bántja, akik a piskótatekercsben a lekvárt szeretik, mivel az elkezd nem látszani, eltakarják az ödémák, a BMW az M-es faszát is csak tükörből látja már. Megismétlem, a pénz, azaz a kapitalisztikus önfenntartás szempontjából ez lényegtelen, mert nem a rajongó, a connoisseur tartja el a vállalat zsíros testét. Az viszont baj, hogy a pedigré elveszti meghatározó jellegét, és elsatnyul a mag, sérül az identitás. Változik, fejlődik - mondják a döntéshozó tárgyalóban a pufók szakértők, de csettintenek, hátha mégis számít valamit, kezdeményezik a folyamatot, aminek a majdani M8 lesz az eredménye. Az irány jó, de kitűnően mutatja a profit torzító hatását, ami az egész márkát hatalmába kerítette. Ld. bekezdés eleje.
Node mégis hogy tisztelegnek a sportos gyökerek előtt - khmkettősség? M3 CSL helyett felböfögnek egy gőzölős vasalót, amire rányomják, hogy GTS. Ezen felül majd kapunk egy bő 2 tonnás cetcápát, mert az felfelé halászik vevőkért, mert kire célozzon egy prémiumcég? Naná, hogy az egyre kövérebb társadalmak egyre kövérebb felső tízezreinek egyre kövérebb milliomosaira, akik nem képzeled, hogy be fogják hajtogati magukat holmi MX-5 méretű boxos-dobozba. Az gáz, rangon aluli. Az a szomorú, hogy mindezt nagyon jól teszik, mert az ember, akinek E30 M3 lóg a falán, meg az utcán fekszik az E28 alatt, és a kicsi könnyű sportkocsira vágyik, az sosem fog új BMW-t venni, azon egy euró centet nem fog keresni a cég. Ezeket az őrülteket a kereskedő átírányítja a motor-szekcióra, hátha.
Ha eddig nem rajzolódott volna ki a világfájdalmam, akkor összegzem: személyesen taszít a mértéktelen konzum-hozzáállás, amit az a hájas, lézerszikével összeszabdalt, guruló levesestál képvisel, amit 8-asnak fognak nevezni. M8? Jetski-t kötnek az ámbráscetre, nevetséges.
Kiáltásokat hallok: kommunista! Kommunista! Nem is igaz! Én a diverzitás legnagyobb barátja vagyok! Csak egy erőteljes fényforrás előtt szembeállítottam a BMW jelenét a múltjával, és rávetítettem a világ folyton mozgó lemezeire. Nem felfedezés ez, csak szomorú megállapítás, miszerint ennek károsultja az atavisztikus kisgyermeki rajongás, a lojális mosoly őszintesége, és a
