Mercédeszt, Guglt, Teszlát, értsd. az összes iparági kurtizán nagyasszonyt megcsapta a nouvelle vague, fülest kaptak a Marie Claire hasábjain, hogy a szipkás szigarett legalább annyira 2014, mint KESHA. Ideje lepöccinteni a hamut, elnyomni a megolvadt szűrőt, és egyáltalán, letenni a bagót, mert a modern férfi elfordította egyszemű tekintetét a nyolcvanas évek mádámjairól, sportcopfos lány kell neki, egészség- és környezettudattal, továbbá combokkal, amiknek a roppanása friss juhbeles virsliére emlékeztet. Ez a modern férfi pedig a megszemélyesített vállalatok (ti. a nők) vágyálma: a profit. A pénz. A lé, suska, dohány, zseton, della, amit mindenáron muszáj megszerezni, így a prémium kurvák kénytelenek veszedelmes csöcseik közül előhúzni a bankkártyát, és elkezdeni húzogatni a megfelelő nyílásokban, hogy továbbra is maradjanak megfelelő nyílásaik.
Ne buziskodj itt képekkel, mondd, mit akarsz.
Azt akarom mondani ezzel a félfüstös bordély-képzettel, hogy manapság az élvonalbeli gyáraknak sokkal többet kell kutatásba, fejlesztésbe fektetni, mint valaha, különben lankad a vevőkör figyelme, beteljesedik a rémálom, a kín: elpártol mellőlük a kitartó kuncsaft. Amennyiben pedig tovább fűzöm a gépjárműipar-kéjlak allegóriát, a házikurvák széles spektrumából válogathat a vendég. Emígyen távoli hasonlóságot vélek felfedezni a kuplerájok és azon japán, illetve koreai popbandák között, amiknek a küszöblétszáma minimum százhúsz, hogy minden rajongó ízlésének legyen legalább egy megfelelő tag. Tessék, releváns nyakmerevítő videó, amivel megágyazok a bordélyház hasonlat továbbfűzéséhez, és a figyelem megragadásához:
Téglaszínű, klasszik-mintás tapétával borított falak között egy L-alakú lépcsőn, feketedió korláton támaszkodik vagy egy tucat, közel tökéletes testű NŐ - így nagybetűkkel, italikusszal -, akik közül csak válogatni kell. Fókuszpont és calvinklein együtt nyúlik, a jegygyűrű elsüllyed a zsebben, bhahahahaaa, melyiket válasszam?
Azt a kis koreait, aki még csak most tanulja a szakma fortélyát, de vállalati szintű bizonyítási vágy buzog benne? Szinte hallom, ahogy sikít: OOPPPAAAAAAA! De baszki, az ott Asa Akira, személyesen, mekkora lenne, egyszerre kipipálni a japánt és az őrültet is az xxx-listán - tudniillik egyszer az életben minden férfinak kell egy ázsiai. Meg egy fekete. Ott sötétlik a sarokban, igazi kivénhedt amerikai ribanc. Sokáig a ház legkeresettebbje volt, aztán az egyik bolond kuncsaft oldalba szúrta... soha többé nem lesz olyan selymes mahagóni fénye, mint régen, de látni, hogy próbál magára találni. Az anya-lánya-lánya foursome-ot most köszönöm, kihagyom a német családdal, az anyáról, azt mondják megvolt Charlie Sheennek, beteg, és ráadásul hazudik is róla. A legalsó lépcsőn a telefonját buzerálja egy sztk-szemüveges geek-csaj, IT-s egyetemista, még szűz. Arra vár, hogy elmúljon 18, addig meg elemzi a valóságos környezetet. Mellette a barátnője most posztolja a Falcon 9 fail-videót, amúgy a Stanfordon tanul alkalmazott fizikát, de idejár néha, mert imádja a faszt. Az emeletről fölényesen tekint le ránk egy valódi német dáma: azon elkékült faszú, meglett vénemberek múzsája, akiknek a gondoskodás, az elegancia és a tapasztalat egyaránt számít. De tudod, én cseppet sem szégyellem a gerontofíliát, úgyhogy ő is partiban marad.
Belebolondulok a lehetőségekbe, hogy válasszak egyet, ha mindegyik vonz valamiért?
Hát erre való a Mama-san, akinek a családja ÉVEZREDEK óta szajha-menedzser, ismeri a lányokat kívül-belül, kinek mikor volt herpesze, mikor bökte meg az ujját a rokka orsója. Ismerője, néha felügyelője a házban folyó intrikáknak, teszem azt, ki kinek a kuncsaftjait akarja épp elszeretni. Például Mercédesz a törzsvendégek mellett ráhajtott a fiatalokra, Kia azért teper, hogy végre komolyan vegyék, Teszla meg mindenkivel meg akarja dugatni magát. Egy igényes fasz, egy igazi connoisseur ad az ilyesmi belsős infókra, nem holmi 'lukmindegyikenvanöhöhöhöhö' mentalitással veri magát a két legnagyobb csöcs közé. A mama-san végigvezeti a klienst a halon, kikeverteti a szokásos koktélt, és közben nem elsorolja a méreteiket, a mama-san mesél ezekről, a lányok életéről, a vágyaikról, a szokásaikról.
A Mama-san tehát nem prospektus-szerkesztő.
20 évvel később ugyanitt: a tapéta felpöndörödött, a padlódeszkákat felszedték tüzelőnek a környékbeli cigányok. Egy törött lábú széken egyensúlyozva mélán cigarettázgat a Mama-san. Tönkrement. A kormány lassanként betiltotta a hagyományos prostitúciót, azt állítva, hogy mind egészségügyileg, mind erkölcsileg bomlasztó hatással van a társadalomra. A lányok a legkülönfélébb szerkezeteket kezdtek magukba ültetni, mert olvastak valami hülye cikket a Marie Claire-ben, mígnem teljesen elveszett belőlük az ember. Autonóm ribancrobotok lettek, baszógépek kijelzőkkel, akkumulátorkapacitással, és választható-személyiségprogramokkal. Ezzel együtt a férfiak a leghatékonyabb úton, erőfeszítés nélkül jutottak célba, a nemi betegségekből származó halálesetek pedig megszűntek - de az ember olyan állat, ami mindig talál valamit, amibe belehalhat.
Eközben a bordélyházból robot-töltőállomás és -tároló lett, a Mama-san pedig elvégzett egy OKJ-s kiadványszerkesztő-képzést: ő csinálja a brosúrát a géplányokhoz. Excel-táblázatokon üvegesíti a tekintetét, római-kori orgiák gondolatára maszturbál, és neoluddita-mozgalmat szervez, ennyi maradt neki, meg a hagymás bab.
SARAH CONNOR, IS THAT YOU?
