Miért van az, hogy a piacgazdaság egyetemes nyelvén, amerikaiul kevésbé hangzanak röhejesen a fantázianevek? Oké, hogy a Hódgép (Beavermachine) '86-ban előhozakodott a Pulival, de arra két éve rátromfoltak a jenkik a Pokolmacskával, csak azért, hogy aztán észlelvén a marketinges fegyvertényt, fogják a megpendített húrt, és a stroboszkopikus sötétben követve azt, sátánista fingot fonjanak belőle. Tudniillik a Hellcat nyilván nem valami okkultista kultusz hívószava - ez a bigottak Amerikájában valószínűleg kissé kontraproduktív lenne -, hanem a második világháborús Grumman F6F Hellcat vadászrepülő előtti tisztelgés és/vagy nevének egyszerű leemlése a felső polcról. Marketing Dzsoninak jár a keksz, így tuti rákapnak a veterán nosztalgiába révedő, obsitos roncsok is. Egy utolsó, százezer dolláros bőrt le lehet még húzni a roskatag babyboomer-ek ropogó maradványairól, mielőtt végleg detroit-i merchandise-os járókeret mögé kényszerülnek.
Gyösz 700 lóerő... PICSA! - kiáltanak fájdalmasan a cserbenhagyott patrióták, amire a Fiat-Chrysler bilogos Moloch két felböfögött Dodge Dart között ránt egyet a fülén, lomhán lerepülnek róla a cukorbeteg döglegyek, és csőpostán egy csökött Challenger-t küldenek a Bud Light-ban mosdatott mérnökeiknek, rajta üzenet - tune it, bitches. Úgy képzelem, hogy szirénahangra bőrmellényes, fordított U-bajszú vének, és Caltech-en végzett, amfetaminnal mérgezett mérnökgyerekek vörösen izzó templomi füstölőt lengető csuhások mögött bevonulnak egy laptopokkal, és hidraulikus gépezetekkel teli, sötét terembe: középen üst, körbejár a közös tű, remegő szemek előtt színes halmazok és multidimenzionális számok vibrálnak. Valahogy így születik a Power Chiller, az After-Run Chiller, meg az Air Grabber; ezeket beleszórják az üstbe, leszúrt mexikóiak lobogó vérébe, aztán a gőzből kiemelkedik a Demon.
Ez a valóságban ennél azért egyszerűbb: Mi kell, Jim? Póver, ahhoz levegő, ahhoz böszme, 2,7 liter/fordulatos szupercsárdzser, ahhoz nagyobb nyílás, ahonnan szopni tud. És azt tudod, hogy kell misztifikálni egy kurva vágást a motorháztetőn? Nevet kell adni neki, Jim: AirGrabber. Power Chiller, az se bonyolultabb: minél hidegebb a levegő, annál sűrűbb, stadionba is több fér belőle, de a külső levegő nem megbízható közeg, nem lehet hatékonyan hűteni vele, legtisztább a klímára bízni azt is. A 6.2-es HEMI ilyen boszorkányságokkal lesz 840 lóerős, de a 100-as benzin is közrejátszik némileg.
A fekete transz-zselében azt is kifundálták a mérnökök, hogy a futóművel úgy a legcélszerűbb machinálni, hogy ha a Demon-t önmaga rajtgépévé teszik: a 30%-kal gyengébb rugók miatt rögtön emeli az orrát - 90 centi magasra, ha ez bárkit is érdekel -, így az egész súly a hátsó kerekekre helyeződik, egész pontosan a két 315/
Szóval a PR-osok váltig állítják, hogy a Demon nem egy továbbfejlesztett Hellcat. Technikailag talán nem, ideológiailag viszont abszolút. Olyannyira, hogy a kettő gyakorlatilag tök ugyanaz, de ez nyilván csak engem foglalkoztat. Mi az értelme, mi a létjogosultsága a Demonnak? Semmi? Technológiai sátánizmus? Az ember ráébresztése önnön létének hiábavalóságára, és ezáltal az isteni végtelen-ciklus megakasztása? A faszt. Puszta marketing. Állítom, hogy a nagyjából 75000 dolláros ajánlott fogyasztói ár (MSRP) nem adja ki a fejlesztési és reklámköltségeket, így üzletileg csak áttételesen térülhet meg. Tételmondat: A Demon a Fiat-Chrysler-nek az, ami a Volkswagen csoportnak a Veyron. Az FCA-t nem a Rockefellerek, a Dagobert bácsik és a Mészárosok tartják el, megpattant dobhártyával figyeli az amerikai középosztály koleszterindús vonyítását, és egy-egy ilyen niche-modell meglengetésével tartja fent a patrióta-lojalitást. Republikánus vásárlóknak a szerelődoboz, az emelő és a keskeny, drag-specifikus első kerekek mellett alapáras a rétisas és egy AR-15. Azt is megteheti a vevő, sőt ösztönözik is rá, hogy spóroljon a súllyal: egy-egy jelképes dollárt fizetnek, ha nem kéri az utasülést. Itt azért felsejlik némi kapitalista képmutatás:
- Figyelj, bró, itt ez a puritán, kvázi versenyautó, kidobáltunk belőle minden szart, a sok komfortsallang csak a gyengéknek való, csak akkor ajánljuk, ha hardcore versenyezni akarsz.
- Akko' nem tok numetalt hallgatni? Uh donno, brah...
- 19 hangszóró elég lesz?
Talán úgy tűnhet, hogy a túlburjánzó sztereotipikus képeimmel, és ezzel a szélsőbalos propaganda-hangulatú pamflettel állon verem az FCA-t, amiért megalkották a hanyatló nyugat egy újabb ópiumát. Csak azért tettem így, hogy az elején túleshessünk a sarokban szűkölő valóságon, és a végére felívelhessen a hangulat: paradoxonnak hangzik, de szükség van fölösleges dolgokra. Mire lenne jelenleg kevesebb szüksége ennek a repedező világnak, mint a Demonra? Robbantásokra meg háborúra. A Dodge ezeket megoldja nyolc hengerben és két betonpántlikán.
Nem mintha akkora rajongója lennék az amerikai autóiparnak, de mivel indokolatlan marhaságokra általában kapható vagyok, fogtam magam, és végignéztem a Challenger SRT Demon bemutatóját. Egy.óra.tömény.iszony. A szofisztikált európai, audiovizuális szépérzékem, és fogyasztói szuverenitásom szilikoncsöcsű megerőszakolása.
Először kötelező biodíszletnek feltaszajtották a színpadra a lengő tagokkal bambán, betépve dülöngélő Whiz Kalifát, majd a show vége felé Mr Muscle szerepében Vin Diesel krómozott fejét is kigurították a két, pózoló Demon közé. Még akkor is csak mosolyogtam, amikor az említett, afroamerikai művészúr mellett, őt tökéletesen ellenpontozandó megjelent Olivier Francois, a Fiat Chrysler marketing igazgatója, és az ennivaló francia akcentusával kínos poénokkal vegyített reklámszöveget kezdett lövöldözni fejének nyiladékaiból. 'you cant kill a demon' De az a förtelem... az az iszonyú kín, amit maga a leleplezés okozott, az elmondhatatlan, alább linkelem, okuljanak belőle az utódok: szégyentelenül meganimált robotleopárd vetül a színpadon levő ketrecbe, koholt digitális üvöltést hangzik, fémkarmok aktiválnak somogyi falunaphoz is méltatlan pirotechnikát, mielőtt az újjászületés jegyében anyagi valójában megszűnik a macska, és ha lehetséges, egy még kínosabb ördög formáját ölti. 'aint no rest for the wicked' Ezután, mintegy katarzisként, fém antikrisztus képében előgurul a konténerből az SRT Demon, mi pedig forgószékeinkből leborulunk a padlóra, és úgy hálálkodunk neki, hogy megszabadított a szenvedéseinktől. Már azt vártam, hogy az újságírók között valaki elkezd holt nyelveken beszélni, és levegőbe emelkedni.
