Imádom engem

2018. január 05. 14:39 - 323

Ugye, hogy mindkettőnknek eszébe jutott már a kérdés, hogy mi lesz idén? Megírom-e ezt a populista ízű pamfletet az újév potencialitásairól, a blog jövőjéről, hogy egyről (a) kettőre építhessem a olvasótáboromat az interneton, így kerülve korporatív szonárok, úgynevezett píárosok pásztázó spektrumába. Megírom? Meg. Eztán pedig rendeletileg bevezetem, hovatovább kidoboltatom, hogy halomra fogom tesztelni a paliklászlói értelemben vett személygépjárműveket, mert akkor, és csak akkor vesznek komolyan a fentebb megidézett Kapitány, Kapitányok, ha nem csak a gurulósszékből vagdalkozok, hanem húsvér testközelből tapasztalom az autókat a magyar nehézipari blogok nehézvizében.

Miért mondom ezt?

- guggol le a bennem rejlő Galla Miklós - Hogy állhatok ilyen gránitkemény pu bu típusú kungfu támadópozícióban a kérdéshez? Hát mert kérem én jelenleg ezzel foglalkozok, énnekem ez a hivatásom, hogy tudniillik automobilokat vezessek egész nap, legújabbakat, tohonyaságra és árra tekintet nélkül. Reprezentatív listát is biztosítok, meg képet is a hitetlen kutyáknak. 

wp_20171124_001.jpg

Clio-Focus-Picasso-SpaceTourer-118d-730d, és millió egyéb közbeeső modellekkel futkozok, mert az egyetemi tanulmányok mellett - melyek roppant fontosak a tudományos élet felé vezető körgyűrűn -, fél lábbal autókölcsönzőben dolgozom. Dat achievement tho. Ha kombinált fogóval való pöcs-szorongatásnak is érzem, akkor is kimondom, hogy érdemes lesz olvasni engem, ha érdekelnek ezek a méjnsztrím vackok, meg az ezekre merőleges diszciplínák, akár tárgyilagosan is, akár szubjektíve, mert nekem a szarvasbogár is tetszik a kend levesibe. Lesz szó ocsmány emberekről is, akik úgy hozzák vissza az kikölcsönzött autóikat, mintha legalábbis Raoul Duke-nak képzelték volna magukat egy hétig, és ott lett volna náluk egy zacsi fű, 75 meszkalin golyó, 5 lepedő nagyhatású LSD bélyeg, egy sószóró tele kokainnal, egy galaxisra való feldobóleejtő, sikító, nevettető, másfél lityi tequilla meg rum, egy láda sör, fél liter nyers éter és két tucat ajzószer... nem mintha mind az útra kellett volna nekik, de ha az ember be van zárva egy bőracélüveg apparátusba, ami 30 millió forintért utasi ülepek masszírozásán felül csak közlekedésre jó, belemegy mindenbe, amibe tud, az Üllőin a belét húzó fehér Opel Ascona-ba főleg, immanens ketteslétrát, meg pattogó diszperzitesvödröt idézve a képzeletbe.

Olvassatok, különben az enyészeté leszek. Légyszi.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://voroscapa.blog.hu/api/trackback/id/tr1413551835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2018.01.05. 16:14:43

Csigavér koléga, számos elismert szerzőt csak jóval a halála után tanulta meg értékelni az utókor :)

Addig is türelmesen toljad a kontentot :)